Fekszem a magas fűben. Kicsit még nyirkos a hajnali harmattól, de a lombok
között átszűrődő napfény már melegítő sugarakat terít rám. Hosszú fűszálak
csiklandozzák az arcomat, és néhány virág is itt lengedezik körülöttem.
Körös-körül az erdő fái hatalmasan magasodnak fölém, és leveleik a zöld ezer
színében pompáznak. Széleikre a napfény aranyos pászmákat húz, ahogy
meg-megcsillan a lágy szellő fodrozta falevelek között. Magamba szívom az erdő
zöld illatát, és már én is egészen zöld vagyok. Zöld a bokámig, a derekamig,
zöld a fejem búbjáig. Ragyogó smaragdzöld. Együtt lélegzem a fákkal, füvekkel,
virágokkal. Az erdő része vagyok.
Én magam vagyok az erdő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése