Powered By Blogger

Versek életről és halálról

Molnos Lajos:
Kései ballada

       és hiába minden
       lám a dolgok bennünk
       egyszer újra mind kinőnek

kőműves kelemen s a tizenkét mester
mit felraknak délre     leomlik estére
mit felraknak estig     leomlik reggelre
és nem jön már nem jön az az asszony
kinek teste hamvát kevernék a mészbe
megállítni véle nagy falak omlását

s nagy híres mesterek hajukat csak tépik
híres nagy mesterek testük megszaggatják
fogékony átokkal sorsukat átkozzák
a felépített fal csakhogy megmaradna
jaj valamiképpen

de nincs egyetlenegy
aki a mély tűzbe 
szótlanul belépjen -




Prücski-Macski emlékére

Nádasdi Éva:
Szegényen

Olyan szegényen,
olyan fáradtan alszom el,
és álmaimban múlik el
minden kaland.
A nappalt tanulni kell.
Ez maradt még hátra.
Már értelek,
s veled leszek nemsokára.




Molnos Lajos:
Játék

Éles késekkel játszom
villogó-vad fejszékkel

S nem üt kezemre senki
maró fűzfaággal
csípős nadrágszíjjal

nem kiált rám senki
józanító szóval

játszom nagy késekkel
mohó fejszeéllel

kíváncsin borzongva
csak nézik mind
nézik ...




Molnos Lajos:
Tényállás

és mégiscsak a játék

a pengék, a kések
a fejszék, kaszaélek

nem vagyok már gyermek
hiába is vertek hát kezemre
csípős fűzfaággal
józan ostorokkal
hiába szóltok rám
riogató szóval

megbűvölt a játék
pontos-kegyetlen
törvénye

... sziszeg a lázas penge
nyög a mohó fejsze
súlyosan pörögve ...

csak egyszer véthetem el a törvényt
csak egyszer s mindörökre




Jevgenyij Jevtusenko:
"Szibériai vagyok"

Szibériai vagyok.
Kígyóhagymán éltem
s húztam,
                akár a nagyok,
a kompot keményen.
Vezényszó hangzott.
Ment a komp az Okán.
Drótkötele a markot
meg-megégette ám.
Jó izommal,
                    ügyesen
vertem a szögecset,
ásóval a kezemben
hánytam
               a rögöket.
Nem kiabáltak rám,
össze nem zavartak,
fejszét adtak, így aztán 
dologra szoktattak.
S ha bajszukra akadtam
a silány fa miatt -
azért volt, hogy még jobban
becsüljem magamat.
Hétrét görnyedő háttal
hordtam a tűzifát.
Dolgoztam én csákánnyal,
fogtam baltát, kaszát.
Bántástól nem riadok,
bánattól nem félek.
Kezem érdesre kopott,
mint satu, erős lett.
Mindenre merész vagyok,
rám törnek, mosolygok,
azért, mert mindent tudok,
mert mindent kibírok.

(Fordította: Kalász Márton)









 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése