Versek a szerelemről

Molnos Lajos:
Szerelemről való ének

szerelem szerelem nyíló rózsafája
te lettél te vagy már
legszebbik virága
jaj be szépen néztél
igézve igéztél
jaj be hogy megvertél
szemed nézésével
szavad melegével
csókod édesével
szíved jóságával
tavasz-szép-fény-járásod
búza-ringásával

szavaimmal eztán már csak téged szóllak
gondolataimmal csak téged gondollak
s vágyaimmal immár csak utánad vágyom
a szemembe nőttél ékes tulipánnak
hogy már rajtad kívül senkit
soha meg ne lássak
gyönyörű-szép-rajtad kívül 
senkit meg ne lássak

elfogyok magamból
már csak benned élek
mint zengő hangokban
szép zsoltáros ének
teérted-született
szép zsoltáros ének




Molnos Lajos:
Régi nóta

Én sem hittem
Te sem hitted
Miért tettem
Miért tetted

Mozdulásunk
csupa fejsze
Szavunk csupa
tövis-karom

Felröppentett 
szép madarunk
lila testű 
riadalom

... hogyha én így 
tudtam volna
... hogyha te így
tudtad volna

Régi nóta
Késő nóta ...


An old song

I couldn't trust
You couldn't trust
Why have I done
Why have you done

Our movements
are like axes
Our words are
thorns and edges

Our bird which
has been let free
is a fright with
purple body

... oh if I had
known it this way
... oh if you had
known it this way

It's an old song
It's a late song ...

(Translated by Lőrincz Ibolya)




Weöres Sándor:
Marasztalás

Ó, ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó, ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!





Federico García Lorca:
Találkozás

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérezem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz,akárcsak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

(Fordította: Illyés Gyula)




Várnay Dea:
Dal

1.
Szeretlek,
míg ember él a földön.
Tied vagyok
ma és ezer emberöltőn.
Gyere el értem,
mert véges az élet,
nincsen ablaka
a halál börtönének ...

2.
Hozd el két tenyeredben
a tenger vizét,
hajadban a nyár
szitakötőjét,
homlokodon
a napkorongot,
s míg várlak,
hideg kövön térdelek.