Félszeg vallomás
Kérges földem, kicsi földem
kapaszkodik szívem körül,
s mint a gyermek, boldog, örül,
hogyha egy-egy kicsi ággal,
kedveskedő mosolygással
néha belém kapaszkodhat -
Kicsi földem, szívós bokor,
csipeszkedem szíved körül,
s úgy örülök, mint a gyermek,
hogyha egy-egy pillanatra
elkaphatom kérges kezed,
fegyelmező pillantásod,
szűkre szabott mosolygásod -
Kicsi földem, szuszogásod
melegít a bordák alatt,
hogyha netán orra buknék,
vagy tán el is kódorognék,
fel is tudjak mindig állni,
kökénybokor-kicsi-földem,
tudjak hozzád
bárhonnan visszatalálni!
Molnos Lajos:
Ceruzarajz a szülőföldről
... mindig csak a szülőföld,
az otthoni táj,
ahol a dombokról lecsordogáló
apró ösvényeken
nem Júlia szépleány
lebeg alá
a nyári alkonyatban:
fáradt kaszások baktatnak lefelé
s beszakadt körmű asszonyok.
És mégis csak ez:
a szülőföld!
A cicomátlan.
Őrzöd:
gonosztól óvjon,
gyávaságtól védjen.
Cipeled, mint keresztet:
ösvényeit,
apró bokrát,
minden kövét,
szelíd dombját,
a sok girbegörbe utcát,
agyaggá váltakat,
eljövendőket,
sarjadó vetést,
megroggyant temetőket ...
Véredben paripák nyerítenek,
s ide hallatszik még
sárgult időkből
csontok roppanása,
de lám
már
halk zümmögéssé csendesültek -
Elpihent a hadak vonulása
benned is.
Csontjaidba tömött-nagy
csendek nőnek:
termékeny percei
a teremtő időnek.
S megérted:
országos gondokat
és országló erőt
szabtak itt reád
a horpadt temetők
s a villanó kaszák,
mert ide nőttél,
súlyosan, mint a szikla,
ide,
hol neveden szólít
a patak is,
ide,
hol naponta
talpra kényszerül
a konok
hűség
benned,
mert
a szülőföld ez:
a csodálatos,
a cicomátlan
itthoni táj! ...
Juhász Ferenc:
Himnusz-töredék
Emeld föl fejedet
büszke nép!
Viselted a világ
szégyenét!
Emelkedj magasba
kis haza,
te, az elnyomatás
iszonya!
Emeld föl szívedet
nemzetem:
lángoljon a világ-
egyetem!
Kányádi Sándor:
História
Sámán körmökre*
sátrakban laktunk
de írni már akkor is
tudtunk különben
honnan tudnátok
őseitek sok hősi
tettét, ha föl nem
jegyeztük volna
félkönyökön bár s nyereg-
kápára dőlve -
európában
akkor még ürgelyukban
lakott a jó nép
s róma romjain
vakarózva fürdőt már
hírből sem ismert
noli tangere...
neked is nekem is jobb
ebbe maradnunk
*Lábkörömjegyzet: a Középkori magyar inkvizíciós perek c. könyvből: "András király (II.) ezüst fürdőkádat adott nászajándékul leányának Erzsébetnek. Csak ámultak a thüringiai népek, olyat még sose láttak".
Molnos Lajos:
Ceruzarajz a szülőföldről
... mindig csak a szülőföld,
az otthoni táj,
ahol a dombokról lecsordogáló
apró ösvényeken
nem Júlia szépleány
lebeg alá
a nyári alkonyatban:
fáradt kaszások baktatnak lefelé
s beszakadt körmű asszonyok.
És mégis csak ez:
a szülőföld!
A cicomátlan.
Őrzöd:
gonosztól óvjon,
gyávaságtól védjen.
Cipeled, mint keresztet:
ösvényeit,
apró bokrát,
minden kövét,
szelíd dombját,
a sok girbegörbe utcát,
agyaggá váltakat,
eljövendőket,
sarjadó vetést,
megroggyant temetőket ...
Véredben paripák nyerítenek,
s ide hallatszik még
sárgult időkből
csontok roppanása,
de lám
már
halk zümmögéssé csendesültek -
Elpihent a hadak vonulása
benned is.
Csontjaidba tömött-nagy
csendek nőnek:
termékeny percei
a teremtő időnek.
S megérted:
országos gondokat
és országló erőt
szabtak itt reád
a horpadt temetők
s a villanó kaszák,
mert ide nőttél,
súlyosan, mint a szikla,
ide,
hol neveden szólít
a patak is,
ide,
hol naponta
talpra kényszerül
a konok
hűség
benned,
mert
a szülőföld ez:
a csodálatos,
a cicomátlan
itthoni táj! ...
Juhász Ferenc:
Himnusz-töredék
Emeld föl fejedet
büszke nép!
Viselted a világ
szégyenét!
Emelkedj magasba
kis haza,
te, az elnyomatás
iszonya!
Emeld föl szívedet
nemzetem:
lángoljon a világ-
egyetem!
Kányádi Sándor:
História
Sámán körmökre*
sátrakban laktunk
de írni már akkor is
tudtunk különben
honnan tudnátok
őseitek sok hősi
tettét, ha föl nem
jegyeztük volna
félkönyökön bár s nyereg-
kápára dőlve -
európában
akkor még ürgelyukban
lakott a jó nép
s róma romjain
vakarózva fürdőt már
hírből sem ismert
noli tangere...
neked is nekem is jobb
ebbe maradnunk
*Lábkörömjegyzet: a Középkori magyar inkvizíciós perek c. könyvből: "András király (II.) ezüst fürdőkádat adott nászajándékul leányának Erzsébetnek. Csak ámultak a thüringiai népek, olyat még sose láttak".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése